+36 30 513 5597 info@selfnessmiskolc.hu

A kiégett hajó

Vendégem egy fiatal hölgy, nevezzük Katinak, aki párkapcsolati problémái, kötődési nehézségei miatt keres meg. Kíváncsi rá, hozott-e ezzel kapcsolatos megoldandó feladatot előző életéből, életeiből.

A szokásos irányított meditációval megérkezünk arra a pontra, ahol át tud lépni egy megelőző inkarnációba.

Mindig izgalmas, hová, milyen szituációba „landolunk”. Kati beszámolója:

„-Vízben vagyok…sötét van…nagyon hideg a víz…jégtáblák…nagyon fázom. Több jégtábla van körülöttem. Meg testek is lebegnek…egy sötét test felém sodródik. Megragadom, megpróbálok vele felmászni egy jégtáblára…meg akarom menteni. Egy asszony teste. Én férfi vagyok. Nem sikerül…kicsúszik a kezemből…elsodródik…Távolabb egy hajót látok…

-Elsüllyed?- kérdezem

-Nem…lángol…Én sem bírom már… elsüllyedek….

Kati itt átéli a fulladásos halált. Nem szenved, már annyira el van gémberedve a hideg víztől, hogy semmit nem érez, csak hogy süllyed mint a kő.

Az utaztatás során lehetőség van úgy mozogni az időben, mintha egy könyvben lapozgatnánk előre-hátra. Megkérem Katit, lássa magát az akkori inkarnációjában 16 évesen.

-Igen…látom. Egy kövekkel kirakott úton megyek, erősen felfelé megy az út. Körülöttem házak…régies házak.

-Mit gondolsz, melyik országban vagy?

-Anglia…nem tudom pontosan mikor, de régen lehet, nincsennek autók, se mostani házak. (Itt pontosan leírja milyen a környezet, az épületek). Ha oldalra nézek a tengert látom , alattam. Fekete nadrág van rajtam, fehér ing, és egy táskaszerű van nálam…bőrből. Papírok vannak benne.

-Hová mégy?

Kis szünet után: -Tanulni. Megérkezem. Egy idősebb férfi van egy kis házban. Engem várt. (Pontosan leírja milyen a férfi). Azt hiszem, az apám. Tanít…számolni, könyvelni. Vállalkozása van…valami kereskedelmi. Abba akar bevezetni.

-Lásd magad hat évvel később!

Szünet, majd: – Apám már nem él…Anyámmal élek és a két húgommal. Nekem kell őket eltartani…meg a feleségemet és a két gyerekemet. Nem megy a vállalkozás…lassan csődbe jutunk. Nyomasztó…Menekülnék.

Újabb 1 év múlva: – Egy kikötőben állok…talán Németország. Elszegődök egy hajóra dolgozni. Sok pénzt fizetnek, tudok juttatni a családomnak.

– Mi a hajó neve? Nézd meg!

– Európa. Ide van festve az oldalára.

A hajó az Atlanti-óceán északi vizeire hajózik, és útja során kigyullad. Kati ismét ott találja magát a jégtáblák között. A kör bezárult.

Miután egy rövid meditációval visszatérünk a jelenbe, Kati felül és sokáig nem tudja magát kivonni a történtek hatása alól. Majd elmondja, hogy teljesen valóságosan élt meg mindent, és tudja hogy ez vele történt. Ezután felsóhajt:

-De jó lenne tudni hogy volt-e ilyen hajó és elsüllyedt-e!

– Mi sem könnyebb, Google a barátunk. Keressünk rá!

Buzgón nekiláttunk a telefonunkon hajókatasztrófákat keresgélni. Kb. negyedóra kutatómunka után Kati találta meg, akadozó lélegzettel olvasta, hogy

Az Európa nevű hajó 1912-ben az Atlanti-óceán jeges vizeiben kiégett és elsüllyedt.

Leírhatatlan volt a hatás, mindketten percekig szólni se tudtunk. Az ilyen pillanatokat soha nem felejti el az ember. Utána Kati csak ezt ismételgette: És én most hogy megyek haza? És én most hogy megyek haza?

És a feladat, amit Kati áthozott ebbe az életbe? Mostani életünk folytatása előző életeinknek, amit ott nem sikerült teljesíteni, befejezni, megtanulni, azt itt megtehetjük, továbbléphetünk. Kati feladata a családról való gondoskodás, megfelelő párt találva az anyagi és érzelmi biztonság megteremtése. Soha nem születünk le esélytelenül, kapunk lehetőséget karmikus feladatunk beteljesítésére. Kati választ kapott a kérdéseire, és látta maga előtt az utat amire lépnie kell

Wordpress Social Share Plugin powered by Ultimatelysocial