Reinkarnációs utazások XXIV.
Nevezzük Lacinak a fiút, aki zaklatottan, elveszve érkezik hozzám. 24 éves, de már sok trauma érte az életben. Szimpatikus, kedves fiatalember.
Édesanyja majdhogynem kitagadta, mert nem azokat a vallási nézeteket osztotta, amiket elvárt tőle. Ha saját akaratát képviselte, elutasítás és ridegség vette körül. Párkapcsolata zátonyra futott.
Kérdésemre, hogy mire szeretne választ kapni, rögtön kibukik belőle: -Hol találom az Istent?
A vezetett meditáció során átlépünk egy másik tudatállapotba. Mostani önmagát látja, előtte hosszan futó, kövezett utca. Nem látja a végét. Elindul, megy egy darabig, aztán megáll. – Miért nem mégy tovább? -Nem akarok. Nincs értelme.
Hiába kérem, hogy induljon el, csak ezt hajtogatja: nem akarok. Nincs értelme.
Ekkor komoly pániktünetek lépnek fel. Laci minden ízében elkezd remegni, zihálva, nehezen szedi a levegőt, rémülten mondja hogy szúr a szeme, szeretné kinyitni.
Kérem hogy üljön fel, nyissa ki a szemét. Felül, egész testében rázkódik, vizet kér, mondja attól fél, bepánikol. Megnyugtatom hogy jó kezekben van, ápolónő vagyok. Ez jó hatással van, kicsit megnyugszik. Kiültetem a fotelba, betekeri magát egy plédbe, lassan normalizálódik az állapota.
A tudatfelettink – aki ellenőrzi és koordinálja a tudatos és a tudatalatti működésünket- vigyáz rá, hogy az utaztatás során ne szembesüljünk feldolgozhatatlan traumákkal, olyan dolgokkal, amikre még nem állunk készen. Ilyenkor „kiránt” a folyamatból, ezt rögtön és határozottan teszi. Néha kicsit ijesztő a módszere, de itt is vigyáz hogy ne eshessen bajunk. És persze azért vagyok ott, hogy kézben tartsam az eseményeket, és mindenkit jó fizikai-lelki állapotban engedjek el 😊
Laci elakadásának okát nem valamelyik előző életében fogja megtalálni, mert neki a mostani életében kell rendet tenni, itt van tennivalója. Jól mutatja ezt, hogy mostani valójában állt egy hosszú út előtt, aminek nem látta a végét. Elindult, de megtorpant, képtelen volt továbbmenni. Ismerkedő beszélgetésünk során elmondta, hogy nem látja „mi értelme van ennek az egésznek”. Olyan mély sebeket kapott legfontosabb emberi kapcsolataiban, amikkel még képtelen szembenézni. Ezeknek a traumáknak a feldolgozása most a feladata.
Sok időnk volt még, el tudtunk arról beszélgetni, hol lakik az Isten. Elmondta hogy nem találja a templomokban. Biztattam, hogy keresse magában, ott van. A Teremtő megformálta az Embert az Univerzum anyagából, és belelehelte a saját lelkét. Mindannyian részesei vagyunk Isten szent lelkének, ezért tudunk kapcsolódni Vele, természetes módon. Nem kellenek nagy szertartások és kijelölt helyek, csak őszinte odafordulás és bizalom.
Lacinak nagyon sok segítségre, időre és szeretetre van szüksége, hogy megtalálja a lelki békéjét és el merjen indulni azon a hosszú úton, aminek még sem a végét, sem az értelmét nem látja. Remélem, segíteni fogják az útján az isteni erők és az emberek.
