Vendégem 62 éves, fiatalos, szuggesztív egyéniség, a nőiség ősi erejével, valami mélyről jövő megingathatatlansággal. Pedig nagy viharok dúltak az életében, és elmondása szerint még ma sem tudja mi az igazi feladata. Párjával biztos egzisztenciát építettek ki, de úgy érzi, ez csak a felszín. Az igazi valóság valahol máshol van. „Nincs meg a belső vezetővel a kapcsolat” mondja.
Egész életében ezt kereste. Többször volt Indiában, az Egység Egyeteme kurzuson, ahol mélyreható spirituális élményei voltak. Azt mondja, soha nem képzelte hogy van a boldogságnak olyan foka, mint amit ott átélt.
Szinte hihetetlen, de 11 hónapra született, akkor is nehezen. Nem akart jönni, szó szerint kinyomták az orvosok. 3 élő gyermeke van és négy, akik nem születhettek meg.
Volt daganatos (emlőrák), pajzsmirigybeteg, és úgy érzi, olyan, mintha kiáltana az emberekhez, de nem hallanák meg.
Beszámol arról, többször újraélesztették, de volt spontán testelhagyásos élménye is.
Ilyen előzmények után izgatottan vártam milyen utazásban lesz részünk. Vendégem, nevezzük Glóriának, otthonosan megérkezik a módosult tudatállapotba.
-Templomban vagyok…nagy, magas, aranyfényű oszlopok…nagyon magasak, a templom nagyon nagy. – Hány éves vagy? – 14…- Fiú vagy lány? – Fiú… – Glória részletesen leírja, hogy néz ki a fiú, milyen a ruhája. – Imádkozom…a földre borulva. Nagyon félek….nagyon nagy veszély jön az országra. El akarják pusztítani. Nagyon kérem az Isteneket hogy ez ne történjen meg…. – Ki vagy te? – Én vagyok a fáraó fia…Felállok, kimegyek a templom elé. – Mit látsz? – Sivatag…amerre a szem ellát. És ekkor…egy tűzgömb keletkezik…egyre nagyobb…és minden megváltozik.
Glória egész testében remegni kezd, rázkódik. Egyre fokozódó izgatottsággal magyarázza, hogy valami megmagyarázhatatlan történik, elektromossággal telik meg a levegő, torzul a tér. Pontosan ugyanazt az állapotot írja le, mint amit én tapasztaltam egy régi estén, mikor Verával (tanítványom-barátnőm) reikiztünk és hihetetlen magasra emeltük a saját és a körülöttünk levő tér rezgésszintjét. Ezt a fantasztikus élményt, a tér-idő-dimenziótorzulást már megírtam egy régebbi a Reinkarnációs utazásokban. Leírhatatlan élmény, más lesz a tér, a levegő szerkezete, mintha kitágulna minden, megváltozik a tárgyak körvonala, másképp terjed a hang. Mintha ki is üresedne vagy felhígulna minden. Ezt az egyszer megtapasztalt élményemet mesélte most Glória, mint a fáraók korában élt fiú érzékelését. Ott is nagyon magasra emelkedett a rezgésszint és ez létrehozta ezt a furcsa állapotot. De ott még „földöntúlibb” dolgok következtek:
-Megjelenik valaki…Jézus… – itt meghökkenek, Jézus tudvalevőleg nem az időszámításunk előtti korban élt, de Glória folytatja, egyre nagyobb extázisban: – Most Jézusként látom, de ő az a lélek, aki hol Jézus, hol Buddha, hol Brahmá…minden korban azt az alakot veszi fel, amivel az emberekhez szólni tud…ő minden próféta, hatalmas energia…
Glória teljesen átadja magát az eseményeknek, szívvel-lélekkel benne van a történetben. Remegése megszűnik, de ő maga nincs itt, minden porcikája ott létezik, Egyiptomban.
-Megszűnik a veszély? – kérdezem. – Igen. Glória megnyugszik, hosszabb csend, szemmel láthatólag történik valami. Nem akarom megzavarni, várok.
Mikor újra megszólal, már egy másik életben vagyunk. Még mindig Egyiptom, de vendégem most 28 éves nő. Egy dráma közepébe csöppenünk: a gyermekét fel kell áldoznia az Isteneknek. A gyermekáldozatok gyakoriak voltak az ókori kultúrákban, az akkori emberek így akarták biztosítani az istenek jóindulatát. Jómódú családok elsőszülött fiúgyermekei voltak kedvesek az Isteneknek. Tuniszban nemrég tártak fel egy gyermektemetőt, mellette az áldozati barlangot, ahol a szertartást végezték.
Glória ismét teljesen átéli a borzalmakat, zokog, kiabál: – Nem…ne tegyétek fel oda…nem akarom, nem adom…milyen Isten az aki ilyet akar?! Ez nem Isten…Ne tegyétek fel oda…Milyen Isten ez?!
Hiába vergődik, tiltakozik, megtörténik a gyermekáldozat, a kis test máglyán hamvad el.
Miután visszatérünk jelen életünkbe, elmeséli, hogy miután gyermekét feláldozták, őt is megölték, mert káromolta az Istent. Csendesen teszi hozzá: pont 28 éves voltam amikor el kellett vetetnem a gyermekemet. Elmondhatatlan lelkifurdalásom volt emiatt. Félig kómában voltam a műtét alatt, azt hitték nem hallom amit beszélnek mellettem. Megalázóan beszéltek rólam, elítélték amit teszek. És ekkor…megjelent az ágyam végénél egy arany fénygömb. És a gömbben egy kicsi gyerek, olyan mint a Cupido-angyalkák, szép kis pufók kisfiú. És mosolygott rám. És ekkortól kezdve tudtam, hogy nem haragszik azért amit tettem vele. Vajon az a kisfiú Egyiptomban megbocsátott?
Amikor meditációnk alatt eljutunk a köztes létbe, Glória találkozik lelki segítőjével, aki megerősíti abban, hogy a mostani inkarnációjában a spirituális fejlődés a feladata, és az emberek tanítása, vezetése ezen az úton.
Rendkívül intenzív élmény volt mindkettőnknek. Glóriában egy dinamikus, útját kereső, csodákra nyitott embert ismertem meg. Biztos hogy sok-sok élet tanította már. Abban a reményben válunk el. hogy jelen életében sikerül tartós kapcsolatot teremtenie megtalált „belső vezetőjével” és ezáltal beteljesítenie küldetését. Én a magam részéről remélem, hogy még találkozunk ebben az életünkben 😊
