+36 30 513 5597 info@selfnessmiskolc.hu

 

A törzsfőnök.

Vendégem fiatal férfi, boldog házasságban él, két szép kislány édesapja. Ismeretségünk régebbi keletű, már volt nálam utaztatáson kb. egy éve, nagy élmény volt neki, mélyreható felismerésekkel. Nevezzük őt Elődnek. Mivel Előd életútja erősen a spiritualitás irányába fordult, még többet szeretne tudni arról, milyen képességekre, tudásra van szüksége ahhoz hogy segíthessen, másokat vezethessen, és mikor kapja meg ezt a tudást. Alkalmas egyáltalán erre?

Beszélgetés, meditáció után elérjük azt az állapotot ahol megnyílik az előző inkarnációkba vezető út. Rövidítve, a lényeget kiemelve idézem Előd beszámolóját:

„Növények. Zöld növények, fák. Esőerdő. Egyre jobban bontakozik ki a kép…nincs ösvény.

-Nézz le a lábadra! Milyen?

-Meztelen láb. Enyém. Bőröm barna. Hangok. Állatok, majmok. Él az erdő. Nappal van. Egyedül vagyok. Oldalamon bőr öv. Fiatal arc, hajam fekete. Arcom sima. Mit keresek ott….? Eljöttem valami célból.

-Mi a cél? Honnan jöttél?

-Törzsből, közösségből. Csapatosan vannak. Egy nőt látok meg egy fiút. A nőnek a fiú vállán a keze. Talán…a feleségem és a gyerekem. Búcsúzkodom. Kiráz a hideg….Elhagyom őket, elindulok. Hosszú időre. Ez most rólam szól. Valamit meg kell tennem, egyedül. Magamra vagyok utalva. Bizonytalanság van bennem. Megtalálom-e…?

Lásd magad egy héttel később! –  Egy kövön ülök, levélbe csomagolt valamit eszek. Egy fekete párduc jön felém…inkább puma. Néz. Nem félek tőle, tiszteletet parancsoló. Gyönyörű.

Egy héttel később: Egy kis tiszta vizű patak. Iszok, szürcsölök. Íj a kezemben. Hol van a puma? Figyelek. Íjam felhúzva, osonok. Dobog a szívem.

-Lásd amikor találkoztok!

-Szemben, fekvő helyzetben van. Közel. Már a halántékom is zsibbad. Egy kezet látok amint döfi az állatot, nyakát egy tőrrel. Az állat küzd, hallom a hangját. Véres a szőre. Nyitva a szája. Bal kezem véres, talán sérült is. Jobb combon belső részén mély sérülés. Érzem, valami véget ért.

Itt Előd elsírja magát. – Nagyon rossz hogy meghalt! Nem akartam! Jobb lenne ha élne. Haragszom apámra.

-Miért kellett megölnöd?

-Elvárás. Nem szégyenülhet meg a család. Be kell bizonyítanom hogy méltó vagyok, érdemes valamire. Apám törzsi vezető…át kell vennem a helyét. Fáj hogy csak a puma élete árán lehet…

-Lásd magad öt évesen!

-Erdő, kunyhók…ülök, valami pépeset eszek levélből. Apám jön díszes fejdíszben, harci öltözékben. Búcsúzik, vezeti a harcosokat valahova. Itt még szeret, nincsennek elvárások. Anyám mellettem van.

15 évesen: Vékony, magas fiú vagyok. Apám idősebb, a harcosokkal készülnek valahova. Már elvárná hogy velük menjek, hív, de nem akarok. „Jól van ha nem hát nem. Nem kérdem többször.”

Telnek az évek, a fiúból férfi lesz, feleséget vesz magához, kisfia születik. Nem szereti az erőszakot, az értelmetlen ölést, inkább szemlélődő, csendes. Ám édesapja öregszik, neki kell átvenni a helyét a törzs élén. Be kell bizonyítania, hogy méltó rá: el kell ejtenie puszta késsel egy vadállatot. Ő ezt értelmetlennek találja, de meg kell felelni, nem hozhat szégyent a családra. Becserkészi és megöli a hatalmas pumát, de fáj a lelke érte.

(A dél-amerikai esőerdőkben élő pumát a helyiek párducnak nevezik, a puma szó kecsua kifejezés. A kecsuák az Inka Birodalomban éltek a mai Bolívia és Peru őserdeiben. Az itt élő puma színe lehet egészen sötétbarna is, a helyi legendák fekete pumákról is szólnak).

Öt év múlva:- Valami trónon ülök. Hasonló a ruhám mint Apámé volt. Vezető vagyok. Valamilyen levéllel csapkodom a combom, gondolkodom. Döntést kell hoznom a törzzsel kapcsolatban. Hódítók jönnek,  hosszú puskákkal. Menjünk vagy maradjunk? A törzs maradni akar. Hiányolom Apámat, ő vajon mit tenne? Megértem, miért akart harciasabbnak nevelni, átadni a tudását. Megbocsátok neki, bánom hogy nem találtuk meg a közös hangot. Rejtve sírok.

Rábeszélem a törzset hogy induljunk el. Állatokkal, élelemmel megyünk. Sok a gyerek, nehéz itthagyni a falut, hosszú és nehéz az út. Nyomaszt a felelősség, félek halálba vezetem a törzset.”

A fiatal törzsfőnök biztonságba vezeti a népét, megtalálják új hazájukat. Magabiztosabb lesz ő is. Sok évet él, halála pillanatában boldogan hagyja el a testét, mert fia erős, bátor, méltó utódja őseinek.

Rövid meditációval visszatérünk a jelenbe, megbeszéljük milyen karmikus feladatokra született le.

Előd  vezetésre született, de ahogy régi életében, most is tele van kétséggel: alkalmas vagyok én erre? Mikor leszek kész rá? Abban az időben is meghozta a szükséges áldozatot, ha nehezére esett is. Bizonytalan léptekkel indult el az útján, de vezette népét, hallgattak rá. Tudott rájuk befolyással lenni, még ha eleinte mást akartak is. Nem agresszióval, erőszakkal, másokat pusztítva akart érvényesülni, még egy olyan világban sem, ahol ez lett volna az elvárás. Nyugodt, szemlélődő, tisztán látó személyiségével is jó vezetője lett a rábízott embereknek, biztos ösvényekre vezette őket.

Ezeket a vezetői képességeket, ezt a személyiséget hozta ebbe a leszületésébe is. Akkor a hódítóktól kellett megóvnia népét, most más tanítások által kell megtalálni a biztonságunkat. Képes hatni az emberekre, helyes ösvényeken vinni azokat, akik követik őt. Mostani inkarnációja egyenes folytatása akkori sikeres életútjának.

Lehet most is bizonytalan még, alkalmas-e a feladatra, de előző életének átélése megerősítette benne a hitet, hogy jó úton jár. Érzi magában az akkori törzsfőnököt, akkori önmagát. A válasz megszületett.

Wordpress Social Share Plugin powered by Ultimatelysocial