Utazás a jövőbe
Vendégem 39 éves, kedves, dinamikus hölgy, kicsi gyermeke van, jó házasságban él.
Elmeséli, hogy gyakran vannak spirituális élményei, pl. meghalt szerettei kommunikálnak vele a túlvilágról. Időnként kap üzeneteket, hogy pusztuló Földünk megmentésében kell szerepet játszania.
Kérdésemre, hogy mire szeretne választ kapni, elmondja hogy nagyon szeretne még egy gyermeket, de természetes úton nem fogan meg. Ennek az okát szeretné tudni.
Vezetett mediáció során eljutunk arra az útra, ami más életek felé visz. Nem történik meg rögtön a „becsapódás”, vendégem elmondja hogy még úton van, egy fényes alagutat lát, és forgó csillagok sokaságát.
-Most…talán most megérkezem…igen, megálltam.
-Mit látsz magad körül?
-Valami…dobozban vagyok…a doboz szélei aranysárgán világítanak…lassan lenyílnak az oldalfalak….az egyik sarka nagyon erősen világít…- pár perc szünet után-Érzem magam, de nagyon nehezen tudok lépni…. a ruhám nagyon súlyos…- ismét szünet, majd:
-Űrruhában vagyok…sisak is van rajtam…kiszállok az űrhajómból…nehezen lépek…-Nézd meg milyen talaj van a lábad alatt!
-Fű…távolabb, messze valami város…de nem mint most, hanem ….- némi csend után, furcsállva: – Mint valami sci-fi ben…- Egyedül vagy?
-Jönnek értem…egy járművel…a vezetőm…érdekes, nem ember, de valami hasonló… – Leírnád milyen? – Alacsonyabb mint én…sisak van rajta, nem látom az arcát…valami magasabbrendű intelligencia…határozott, de jóindulatú…elmegyünk egy nagy épülethez…üvegből van a teteje…bemegyünk…Sokan dolgoznak ott. – Kik ők?
-Tudósok…A munkatársaim. Azért dolgozunk, hogy megmentsük a Földet. Mintákat hoztam a Földről, több hónapig távol voltam. A hozott mintákat elemzik, nagy monitorokon látszanak az eredmények…
Ismét szünet, majd, fájdalmasan: – Nem lehet megmenteni a Földet…el fog pusztulni, olyan lesz mint a Mars…de még élnek ott emberek…a vizsgálatok eredményét fel kell használni, hogy ez az új bolygó sokáig alkalmas legyen az életre…
-Hogy hívják ezt az új bolygót? – nagyon sokáig csend, majd: – Betűk, számok peregnek előttem nagyon gyorsan….megálltak.. E-14.
-Nézz meg egy naptárat! Milyen évet írunk? Ismét nagy szünet, majd: – 2225.
Majd, kissé fáradtan: – Nagyon erős éhségérzetem van…valami izotóniás italt adnak…sokkal jobb. – Enni nem kapsz? – Nem. Vizsgálják a fejem műszerekkel hogy nem lett-e valami károsodásom az úton. de nem lett. Vágyom a családom után. Itt nincs rajtam az űrruha, könnyebben mozgok. – Nézd meg az arcod! – Férfi vagyok…fekete szakállam van. – Hány éves vagy ? -Negyven.- Te már itt születtél, vagy a Földön? – Itt születtem. – Milyen a családod? – Feleségem van, és egy kislányom…négy éves.
-Menjünk előre az időben! Lásd magad tíz év múlva! – Hosszú csend, majd: – Már nem vagyunk együtt a feleségemmel…elváltunk? Igen…
-Miért váltatok el? – Mert nem lehetett még egy gyerekünk…- Szerettetek volna? – Igen… de a lányom gyakran velem van, nagyon szeretjük egymást…- Még ott dolgozol a kutatóállomáson? – Igen… -Lásd magad tíz év múlva! Hatvan éves vagy. – Szünet, majd: – Már nem kell dolgozni, nyugdíjas vagyok…most nagyon jól érzem magam, boldog vagyok…a lányom folytatja a munkámat, a kutatásban dolgozik…- Lásd magad halálod előtt egy órával! – Nagyon hosszú szemlélődés után: – Fekszem egy olyan… hmmmm…kapszulában…mesterségesen életben tartanak…. – Hány éves vagy? ….- 158- mondja, maga is hitetlenkedve. – De csak fekszem a kapszulában…mindenféle rám van kapcsolva… – Lásd magad halálod pillanatában! – Elfogy az élet…mintha kiürítették volna az agyamat…mint egy tárolódobozt…lekapcsolnak az életről. Talán a rokonaim kérésére.
– Milyen érzés? Mik az utolsó gondolataid? – Nincs rossz érzésem…Jó hogy tudtam dolgozni a Földön maradt emberekért, a kutatási eredmények hasznosításáért az új bolygón…de az nagyon rossz hogy nem tudtam egyben tartani a családot. – Mit csinálnál másképp? – ….semmit. Most mint egy üstökös száguldok felfelé, ki az űrbe…a testem lent hagytam. – Hová érkezel? – Hatalmas energiamezőbe…minden fényes. Valaki jön elém…mikor még távolabb van, szürkés emberalakja van, körülötte ragyogó fény. Ahogy közeledik, a szürke elmosódik, eltűnik, csak a ragyogó fény marad. Amikor hozzám ér, egybeolvadunk. – Ki ő? – A mesterem, a tanítóm… – És most keresd meg ott, abban a térben a szellemi segítődet! – …..Megtaláltam. – Milyen? – Kék színű fény veszi körül, ami változtatja az alakját. – Tedd fel neki a kérdésedet! – Mi az akadálya annak hogy természetes úton gyermekem szülessen? – Hallgasd meg a választ! – …..Tárd ki a szíved. ….- Fogadd el a múltad.
– Érted a választ? Meg vagy elégedve vele? – kérdezem. – Igen – válaszolja. – Van még kérdésed? – Nincs.
Búcsút veszünk a lelki segítőtől, és elindulunk a jelenbe vezető úton.
A visszatérés után hitetlenkedés és döbbenet. – Lehet a jövőbe utazni? – kérdezi vendégem. – Lehet, bár nem ez a jellemző. A jövő elő van készítve, a valamikori történések ott vannak az idősíkban. Az időt ne úgy képzeld el mint egy egyenest, inkább mint egy gömböt, vagy mint egy kört, aminek a meghatározása: a kör egy önmagába visszatérő egyenes. Egyes elméletek szerint párhuzamos idősíkok vannak egyszerre körülöttünk, ahol egymás mellett fut a múlt, a jelen és a jövő. Velem is előfordult nemegyszer, hogy tisztán láttam bekövetkező eseményeket, amik pedig nem voltak valószínűek.
Az életfeladatod most egyértelműen: segíteni a Föld élhetőségének fenntartását. Mivel foglalkozol? – Most otthon vagyok a kicsivel, de szeretnék anyagok újrahasznosításában dolgozni, hogy kevesebb szemetet termeljünk. – Ez szuper! Életfeladat kipipálva. A gyerekkel kapcsolatban: úgy látszik ez a probléma pár száz év múlva is fennáll. Egy gyermek, a második nehezen akar jönni. Ez olyan információ, amin érdemes elgondolkodni. Itt és most ne tedd kockára a házasságodat.
Vendégem emészti az üzenetet, látszik sok minden kavarog és tisztul benne. Ez nyilván egy hosszabb folyamat lesz, de elindult. Engedélyt kérek és kapok története közzétételére. Kérdésemre, mi legyen az álneve, mosolyogva mondja . E-14.
