Ma arról a különleges élményről szeretnék beszámolni Nektek, amit egy alkalommal Verával éltem át, akinek már két utazását is elmeséltem. (A megtalált gyermek, és Egy régi ismerős).
Verával sok közös spirituális élményünk volt. Rendkívüli, jó energiákkal rendelkezik, és nagyon össze tudunk hangolódni egy-egy közös tevékenység során.
Egy alkalommal Reiki kezelést végeztem, energiát áramoltattam a fejénél. Ő a masszázságyon feküdt, én a fejénél álltam. Csendben voltunk. Ekkor megjelent előttem egy kép, ahogy egyiptomi fáraónőként fekszik bebalzsamozva egy nyitott koporsóban. Részletesen láttam a fejdíszét, a nyakában a láncot, rajta a medált. Ekkor Vera megszólalt: Egyiptomi fáraónőnek látom magam…és elkezdte sorolni milyen a fejdísze, az ékszere, ahogy ott fekszik bebalzsamozva…Egymás után soroltuk a színeket, a környezetet, a ruhán található ábrákat. Pontosan ugyanazt láttuk, de valami más is történt. Nehéz szavakkal kifejezni. Valahogy megváltozott a tér, a levegő összetétele körülöttünk. Más lett a sűrűsége, a tárgyak másképp látszottak. A hang másképp terjedt. Mintha a Mátrixban lettünk volna. A tér atmoszférája ritkábbnak tűnt, a tárgyak élesebbnek és távolibbnak. Elbűvölve, összezavarodva és félve kérdezgettük egymást, hogy ugyanazt látjuk-érezzük-e? Kimentünk a folyósóra, majd kikukkantottunk a már sötét utcára, mindenütt ez a megmagyarázhatatlan térszerkezet-változás volt. Kétségtelenül magas rezgésszinten kapcsolódtunk a Reiki-kezelés közben, de ez kiválthatta ezt a jelenséget? Ha igen, milyen módon? Kb. 10 percig tartott, illetve nem tudjuk meddig volt jelen a szobában, mert gyorsan felöltöztünk és hazamentünk, annyira meg voltunk döbbenve. Ennek már hat éve, de a mai napig emlegetjük.
Másik alkalommal Vera kezelt engem, energiagyógyászkodtunk megint 😊 Ugyanaz a történet eleje: láttam magam kék hosszú ruhában fiatal nőként. Lankás, zöldellő táj, egy korsóval vizet merítettem egy bővizű patakból. Vera megszólalt és hajszálpontosan elmondta amit én láttam. a kék ruha díszes szegélyétől kezdve a hajamban viselt szalag színéig minden egyezett. Ezután változott a forgatókönyv: Vera egymás után váltakozó képsorokban végig látta életeim sorát, ha nem is mindegyik inkarnációt. Először alig ősember-korunk utáni időben, egy erdőben látott, tűz körül rituális táncot jártunk, én voltam a sámán-asszony. Következő kép: első világháború, csatamező. A tűzvonalban dolgozom mint nővér, a sebesült katonákat juttatom hátrébb, kötözöm a sebeiket, csillapítom a vérzést, itatom őket. Egy kósza golyó eltalál a hasam bal oldalán, hátravisznek, de már nem tudnak rajtam segíteni. Elgondolkodtató, hogy ahol a golyó eltalált, ott ebben az életemben problémák jelentkeztek. Karbantartom a helyzetet, de állandó odafigyelés szükséges.
Felvillan még két élet, ahol szintén a gyógyításban szorgoskodom, és jön egy kép a jövőből: valamelyik következő életemben egy őserdőben lát Vera, ahol én vagyok a Gyógyító, mindenkin segítek. Itt feltűnik ő is, szintén segítségért jön.
A dologban az a remek, hogy én , ha lehet, legközelebb valami dzsungelben szeretnék orvos lenni. Igaz fehér emberként képzeltem el magam, Vera pedig azt mondja, barna bőrű, helyi lakos nő vagyok. Nem baj, csak őserdő legyen és gyógyíthassak 😊
Ezekben az esetekben furcsa dolgokról szereztem tapasztalatot, de nagyszerű kirándulások voltak a misztikum térképén a fehér foltos, ismeretlen területekre. Lelkes felfedezőként töretlen kíváncsisággal és tudásvággyal kutatom az Ismeretlen Világ titkait, imádom a meglepetéseket, váratlan helyzeteket, kalandokat. Akinek kedve van, tartson velem.
