Reinkarnációs utazások XXV.
A szétszakított ember II.
Történetünk hőse, Alexa már ismerős lehet nekünk a „Szétszakított ember I.” írásból. Akkor indiánként élte meg hátborzongató kalandjait, és meglehetősen horrorisztikus véget ért. A visszaúton egy másik életbe cseppentünk bele. Akkor megígértem, hogy a folytatásban leírom ezt a reinkarnációs élményét is, de bevallom elfelejtettem. Nemrég egy kedves vendégem figyelmeztetett erre, hogy hiába várta a folytatást.
Most pótlom amit elmulasztottam, íme a szétszakított ember második története.
Alexa az indián létből kiszakadva irányított meditációval elindult a visszafelé vezető úton. Ám ahelyett hogy megérkeztünk volna a jelenbe, hirtelen egy sivatagban találjuk magunkat. Egy nagy, sárga sátrat látunk, pazar módon berendezve: díszes szőnyegek, függönyök, fotelek. Ő egy gazdag sejk szolgája volt. A sejk barna bőrű, szakállas, bajuszos, fekete szemű férfi, fekete bő arab ruhában, fehér tipikus arab kendővel a fején. (Ahogy Alexa mondja: „abrosszal”). Alexa ruhája világosbarna, az ő fején is „abrosz”.
Nappal szolgálja a sejket, éjszaka külön sátorban alszanak. Sokat utaznak, gyakran fényűző szállodákban szállnak meg.
Kérem, menjen vissza húsz évet.
Egy tipikus, nyüzsgő arab piacra érkezünk. Sok halat, gyümölcsöt árulnak, tevéket is látunk. Ő vásárol, gyümölcsöt kell hazavinni a sejknek. Nagy, tojás alakú gyümölcsöt is vesz, narancssárga húsút.
Lásd magad ötven évesen!
-Bolyongok a sivatagban. Eltévedtem. A szám kiszáradt, nincs vizem. Ennivalóm sincs.
Sokáig tart a szenvedés, magányosan, a forró homokon vonszolva magát. Végül kiszáradva, elgyötörten ott hal meg.
Haláltusája közben (ahogy mondja: „a bal felső sarokban”) szürke felhőt lát, ami alól sávosan sütnek ki a Nap sugarai. Angyal, hírvivő jön le a felhőből. Utána egy hatalmas kulcslyuk jelenik meg, ami egyre nő. Ahogy nő, az angyal eltűnik. „Jobboldalt fent” kelta kereszt. (Ez egy ősi szimbólum. Kör a kereszten. A kör gyakran a Napot, az örökkévalóságot, vagy az isteni egységet szimbolizálja).
Visszatérő meditációnk után felfedezzük az összefüggéseket a látott két élet és a jelen eseményei között.
Alexa elmondja, állandó evési kényszere van, nehéz ellenállni az étel csábításának, az evés-ivás egyik fő örömforrása. Ha belegondolunk, hogy a sivatagban éhen-szomjan halt…
A részeg ember megalázó jelenléte az életeiben: indiánként egy részeg fehér ember, akit nagyon részletesen leírt, gúnyosan röhögött kiszolgáltatott helyzetén, halálán jól szórakozott. Mostani életében részeges férfi családtagjai megkeserítik az életét, jól szórakoznak ha kínlódni látják. Indiánként nem tudott családjáról gondoskodni, ezen a téren most folyamatosan ugyanezzel az érzéssel küzd. „Nem vagyok elég jó, nem tudok eleget teljesíteni”.
Jobb karja gyakran fáj (ahol indián életében nyíllövés érte).
Hozott feladata túllépni az előző életek traumáin, kezébe venni sorsának irányítását. Megtanulni a kontrollt a táplálkozásban, hiszen már nem fenyegeti az éhen-szomjan halás veszélye. Megszüntetni életében a részeges férfiak általi megalázó helyzeteket. Elhinni magáról, hogy tud gondoskodni a gyermekeiről, és ezt megfelelő szinten teszi.
Alexa jelenlegi életében derekasan dolgozik sorsfeladatai teljesítésén. A záró beszélgetésben kifejti, megerősítést kapott, nem akarja megint azt az alárendelt, kiszolgáltatott sorsot amit eddigi inkarnációiban megélt. Itt az idő, hogy felszabaduljon, felszabadítsa magát.
És tudjuk: soha nem születünk le esélytelenül.
