Ez egy különleges fiatal lány különleges története.
A lányka 19 éves, bájos, kedves teremtés. Első látogatása Édesanyjával együtt történt. Azért kerestek fel, mert a kislánynak (nevezzük Izabellának) különleges spirituális képességei vannak, de nem tudja ezt „hova tenni”, abban sem biztos „normális”-e ez egyáltalán. Utaztatással szeretnének tisztábban látni, felderíteni előző életei egyenes folytatása-e ez a furcsa helyzet.
Izabella valóban rendkívül intuitív, kapásból felsorol pár olyan dolgot rólam, amiről csak én tudok. Első meglepetésemen átesve megbeszéljük az utaztatás időpontját, amire pontosan meg is érkezik, noha messze laknak.
A meditációs szakaszt kb. harmadára csökkentve, percek alatt megérkezik első inkarnációjába, látom a transzállapot jeleit. (Megváltozik az arckifejezés, szinte „átrendeződik” az arc, más lesz a test tónusa, elváltozik a hangszín, a beszéd ritmusa, a légvétel, furcsa, csak ilyenkor jellemző érdekes kis hangok színezik a beszédet).
Izabella folyékonyan sorolja: – Havas, jeges táj…Grönland. Eszkimó férfi vagyok, magas, cserzett arcú, a fejemen prémmel szegett kapucni. Egy nagy hosszúkás épületet látok, belül sötét, hideg. Nálam van a kulcsa… Itt tároljuk a halakat, keményre vannak fagyva. – Izabella arcán undor – brrr! Csak annak adok a halból, aki azt teszi amit parancsolok. Főnök vagyok, mindenkitől elveszem a halat, és zsarnokoskodom a törzs felett. Ki vannak nekem szolgáltatva, és ezt kihasználom… Egoista vagyok, ezért nincs feleségem, családom… Utálnak…valaki hátbaszúr, így halok meg.
Kevés szünet után vendégem folytatja: -Most Afrikában vagyok. Fiatal, szinte még gyerek…olyan 14 éves fekete bőrű lány A szüleim eladnak egy gazdag idősebb férfinek. A úr pökhendi, utálatos. Több idősebb nő is él vele, nekik már gyerekeik is vannak. Van egy fia is, aki velem egyidős. Tudom, hogy szerelmes belém…de én az apjáé vagyok….aki megerőszakol. Teherbe esem…megszülöm a gyereket, de gyűlölöm. Van a közelben egy tó…tele krokodilokkal…beledobom a gyereket. Elkergetnek, száműznek…találok egy éles követ, felvágom az ereimet. A vadállatok megérzik a vérszagot…széttépnek élve. A fiú az apját okolja, bosszút áll… megöli. Leszúrja.
Izabella lassan nyugszik meg. Ahogy lecsillapodik, folytatja: – Itt ennyit láttam. Újra látom magam…Dániában…az 1300-as években járhatunk…30-40 év közötti nő vagyok. A piacon vagyok…tenyérjóslással foglalkozom. Beesteledik, elindulok haza. A városka szélén lakom, egyedül, elég messze az utolsó háztól. Jön egy katona…- Izabella megakad, elszíneződött hangon folytatja: – Megerőszakol… – némi szünet után: ezután bezárkózom. Többet nem megyek ki a házból. Szégyellem magam, és félek újra megtörténik…Egy közelben lakó idős néni hoz nekem ennivalót. Eltelik így húsz év…aztán növényekből mérget főzök magamnak. Jön egy férfi, kopogtat…de bezártam az ajtót. Kiabál, be szeretne jönni. Ismerem, régóta szeretett volna udvarolni, de nem engedtem közel. Csak egy kis fekete kutyám volt…megittam a mérget…neki mondtam hogy sajnálom. A férfi bejutott, de már későn. Még elmondta hogy szeretett volna velem élni, nem kellett volna egyedül lennem…
Látom fiatal vendégemen, hogy lassan lezárja a történetet, és már bontakozik is ki előtte a következő inkarnáció, – Franciaországban vagyok…harminc múltam. Ruhaboltom van…a fiútestvérem eltűnt a napóleoni háborúban…az ő kamasz lányát nevelem. Nincs saját családom. Az a hír járja, egy késes gyilkos garázdálkodik a környéken…nőket öl. Rettegek, nem merek kimenni a házból, a boltot is bezárom. Bezárom az unokahúgomat is. Pedig valójából attól félek s legjobban, hogy elmegy, elmenekül, és én végképp magamra maradok. Telnek az évek…most azt látom, hogy az unokahúgom látogatóba jön a családjával. A férje nagyon tetszik, de hát sokkal fiatalabb, és foglalt. Úgy érzem egy személyben testesíti meg előző életeim „talon-férfiait”, akik szerettek de nem érhettek el.
És még mindig jönnek a képek, villannak a helyszínek…Náci Németország. – Hitler mellett vagyok valamilyen segítő…nem katona. Civil. Szemüvegem van. Van családom, gyerekem, de nem tudok hozzájuk kapcsolódni. Nem értek egyet a kapott paranccsal, börtönbe vetnek. Utána kivégeznek…tarkón lőttek. – Csend, majd: – ez volt az utolsó inkarnációm ez előtt.
Miután a lélek elhagyja a testet, ellátogatunk a Titkok Házába, ahol Izabella találkozik lelki segítőivel. Később pontosan elmondja, sőt le is rajzolja milyen a Ház, és hol vannak benne a segítői. Felteszi a kérdéseit. 1. Miért nem tudok fiúkkal kapcsolódni, párkapcsolatot kiépíteni? Az előző életekből nyilvánvaló miért félsz a fiúktól, a párkapcsolatoktól. Nyisd ki a szíved! És Izabella elmondja, hogy a segítői a szívéhez teszik a kezüket, és erőt áramoltatnak bele. 2. kérdés: mi a feladatom a különleges képességekkel? Válasz: Rendbe kell tenni magadat, csak utána jöhet a karmikus feladat.
Öt életet mutatott meg a tudatalatti. Egyformán boldogtalan magánélet, párkapcsolati traumák, erőszakos halál, gyilkosságok, öngyilkosságok, bűnök és bűnhődések jellemezték a sorsokat. Megélte a zsarnok szerepét és a kiszolgáltatott áldozat kínjait. Nevetve hozzáteszi: nem tudom megenni a halat, mindig undorodtam tőle. Most már tudom miért…
Mindezen tapasztalatok birtokában megkapta a lehetőséget különleges módon segíteni az embereket. De előtte komoly feladat vár rá: felülírni nyomasztó emlékeit, újra bízni a férfiakban (hiszen a jók mindig ott álltak mellette, de nem volt hajlandó észrevenni őket) és szívét megnyitva rendbe tenni magát, a sérült lelkét. Ha ezt az „alapfeladatot” teljesítette, látnoki, médiumi képességeit bátran állíthatja az emberiség szolgálatába.
Ahogy
mondani szoktam: soha nem születünk le esélytelenül…
