Vendégem fiatal nő, nevezzük Nórának.
Elmondja, mindig keres valamit az életében, nem értik meg a körülötte élők. Ha segíteni szeretne, nem értik, félreértik.
Meditációs utunk végén különös világba csöppenünk. Őserdő, de valahogy más, mint amilyen a mai dzsungel. Nóra is furcsán érzi magát, nehezen „talál bele” akkori önmagába. Lassan kirajzolódik a kép: egy embert látunk, fiatal fiút, aki nem hasonlít a mai emberekre. Magas, karcsú, erős állkapcsú, és szőrösebb mint kortársaink. Ruha nincs rajta. Nem könnyű a felismerés: akkori inkarnációja egy ősember.
Egy barlangban lakik, egyedül. Nincs maradása, elindul a vadonban. – Keresek valamit… – Mit keresel? – Nem tudom…hajt valami. Mindenáron meg kell találnom valamit, meg kell értenem valamit….
A bolyongás hosszú, évek telnek el. Megkérem, menjünk vissza gyerekkorába. – Egy tisztáson vagyok…körülöttem az őserdő. Sűrű, áthatolhatatlan, félhomályos. A tisztáson emberek vannak…nők, férfiak, gyerekek. Nem olyanok mint az én fajtám. Kisebbek, zömökebbek, nagy csontúak. Nagyobb a koponyájuk mint a mieinknek, alacsonyabb a homlokuk…széles lapos orruk van. Én a tisztás szélén állok…nem megyek be közéjük. Nem oda tartozom. – Félsz tőlük? – Nem…nem bántanak. Nem törődnek velem. Lehetek velük…ehetek is amit ők. De nem az én törzsem.
Nóra elmondja, nem érzi jól magát köztük. Ő mást akar, többet akar tudni, többet akar érteni. Nem tudja hogy került oda, hol vannak a szülei. Nem emlékszik, biztos nagyon kicsi volt mikor a törzshöz került. Mikor már önállóan tud élelmet szerezni, elhagyja őket. Egy darabig a barlangban él, majd nekivág a világnak. Hajtja, űzi valami. Nem tudja mit keres, csak ezt hajtogatja: többet akarok tudni. Többet akarok érteni.
Egész évek múlva bekövetkező haláláig magányos vándor a végtelen őserdőben, a történelem előtti idők vad tájain.
Az utazás rövid, de rendkívül intenzív. Nóra részletes beszámolója alapján be tudjuk azonosítani a kort, és sejtjük mi történhetett.
A neandervölgyi ősemberek kb. 400 000-40 000 évvel ezelőtt éltek főleg Európában és Nyugat-Ázsiában. Nekik volt alacsonyabb termetük, nagy fejük alacsony homlokkal, kiugró szemöldökívvel, lapos orral. Kisebb csoportokban vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak.
Egy ideig párhuzamosan éltek a korai Homo Sapienssel, köztük a cro-magnoniakkal. Utóbbiak jóval fejlettebbek voltak, finoman kidolgozott kő-és csonteszközöket, ékszereket készítettek, művészetük, fejlettebb gondolkodásuk volt. Genetikai kutatások bizonyítják, hogy keveredtek is, a mai ember genomjában 1-4 % neandervölgyi eredetű DNS található. A cro-magnoniak nagyobb részben kiszorították a neandervölgyieket, kisebb részben beolvadtak velük. A neandervölgyiek kihaltak kb. 40 000 éve, a cro-magnoniak viszont a mai emberek elődei (Homo sapiens).
Vendégem ebből az időszakból kapott bepillantást, törzse találkozott a neandervölgyiekkel. Szülei valószínűleg korai Homo sapiensek voltak, jóval fejlettebb gondolkodással, tudással. Ki tudja, hogyan került a kicsi fiú a neandervölgyi törzsbe? Hova lettek a szülei? Egész életében tudta, hogy nem oda való, egész életében keresett valamit. Az övéit?
Nóra ebben az életében is folyton keresésben van, ha többet, jobbat akar, nem értik.
Átélt inkarnációja ismeretében ezen nem csodálkozunk. Sorsa ismétli önmagát…negyvenezer év távlatából is.
