Szerző: Varga Éva | ápr 12, 2024 | Egyéb, Reinkarnáció
Vendégemet nevezzük Mártának. Csinos, középkorú, ápolt, kedves nő, középvezetőként dolgozott értékesítési területen. Reflexológiai kezelésre kezdett hozzám járni 2022. elején, aranyeres problémákkal. Hamar kialakult köztünk egyfajta szimpátián alapuló bizalmi viszony, az idő előrehaladtával megszerettük egymást. A kezelés hatására hamarosan tünetmentes lett, de elmondta, hogy más, komoly betegsége is van. Egy évvel ezelőtt daganat miatt eltávolították a gyomrát, jelenleg a vékonybél felső szakasza vette át ezt a feladatot, több-kevesebb sikerrel. Csak pépesített ételt tud enni, gyakran vannak emésztési problémái, fájdalmai. Kérte, hogy reinkarnációs utazással nézzük meg, előző életéből hozott-e át teljesítendő feladatot.
Az irányított meditáció segítségével átlépett egy előző életbe. Hangosan, szívfájdítóan jajgatott, kiabálta: nagyon fáj, nagyon fáj! Mi fáj? Kérdeztem. A gyomrom, a gyomrom! Milyen fájdalom ez? Szúró…megszúrtak! És valami sötét ömlik széjjel…meleg, sok….vér…..nagyon fáj…Márta vergődik, már meg akarom szakítani a folyamatot. Ekkor csend, és utána: megszűnt a fájdalom….nem érzek semmit….lehet hogy meghaltam…? Én: nézd meg magad felülről, hol vagy? Márta rövid szünet után: Fekszek egy kövön… valami régi vár lehet….egy átjáróban fekszem, szürke kövön…este van…fiatal férfi vagyok..…és… lehet hogy nem is más szúrt meg? Nem…én szúrtam meg magamat… és miért tetted? Nem tudom….magányos voltam…Márta látja magát felülről, és tudja mit tett.
Fokozatosan kijöttünk a meditációból, és miután megnyugodott, átbeszéltük a történetet.
Abban az életben öngyilkos lett, ami a legnehezebb karmát adja. Az élet, amit kapunk, ajándék, nem lehet eldobni, a legtöbb vallás is tiltja. A keresztények régen nem temették megszentelt földbe az öngyilkosokat, elásták őket valahol a falun kívül. Márta megszúrta magát, gyakorlatilag késsel kivette a gyomrát. Ebben az életben a műtéténél késsel kivették a gyomrát. Létrejött az alaphelyzet, ahonnan indulhat a sors átírása, a jóvátétel. Feladat: megtanulni becsülni az életet, ragaszkodni hozzá. Márta nagyon sokat szenvedett, egy idő után a vékonybél már nem tudta helyettesíteni a hiányzó gyomrot, harminc kiló alá lefogyott, a daganat áttéteket képzett az emésztőrendszerben, végül kemény hónapokig tartó küzdelem után elhunyt szegény.
A legutolsó pillanatig bízott a gyógyulásban, nem adta fel, ragaszkodott az élethez. Hihetetlen hősies küzdelem volt, szinte a végéig elkísértem, és a mai napig fáj az elvesztése.
Időnként úgy érzem, itt van velem. Valamikor a lelke nem bírta a magányt, és elkövette a bűnt: visszadobta a Teremtőnek a testet, az életet, amit kapott. Most meg kellett tanulnia foggal-körömmel ragaszkodni hozzá, megbecsülni, hálásnak lenni minden itt töltött percért. Szép családot épített maga köré, megoldotta ezt a karmikus feladatot is, letette a magány terhét.
Tudatosan vállalta leszületéskor ezt a sorsot. Nem sikerült legyőznie a betegséget, de végigjárta az utat. Úgy érzem, hogy lelke még nem született le, de felszabadult, és új inkarnációjában majd boldogan, egészséges teste és lelke tudatában végzi feladatait, fejlődik tovább.
Márta, szeretettel gondolok Rád, érzem még találkozunk valahol, valamikor. Meg fogjuk ismerni egymást.
Szerző: Varga Éva | márc 22, 2024 | Reinkarnáció
A torokfájós lány esete
Vendégem fiatal nő, kíváncsi rá mi a sorsfeladata az életben. Nevezzük Laurának.
Laura telve izgalommal érkezik. Az utaztatást megelőző beszélgetés közben folyamatosan köszörüli a torkát, szinte észre sem veszi. Mikor látja hogy felfigyelek rá, szabadkozik hogy nincs megfázva, semmiféle vírust nem hozott, mióta az eszét tudja „karcos” a torka. Érzékeny is mindenre, ő mindig védte is a torkát.
Elmeséli azt is, hogy gyakran vannak „fojtogatós” álmai, éppen tegnap reggel ébredt arra, hogy álmában a férje fojtogatja. Félálomban kezdte szegény alvó férjét püfölni a kispárnával, védve magát.
A szokásos vezetett meditációval elérkezünk arra a pontra, ahol annyira egy pontra szűkül a figyelem, hogy megnyílik a kapu a másik dimenzióba.
Laura egy szobában találja magát. Díszes, középkori stílusban berendezett szoba, egyedül van benne.
-Mit érzel?-kérdezem.
-Félek….
Mitől félsz?
-Nem tudom…
Kérdésemre elmondja, hogy fiatal lányként látja magát, középkort idéző ruhában. Kérem, menjen oda az ablakhoz és nézzen ki. Hegyeket lát körben, meg a kastély többi részét.
Mivel nem mer elmozdulni ebből a pozícióból, kérem menjünk vissza születése pillanatához.
Laura látja magát ahogy megszületik. Nehéz születés, szolgálólányok segédkeznek meg egy bábaasszony. Távolabb ott áll az apja, testes várúr, aki mikor megtudja hogy lánya született, éktelen haragra gerjed és ordítozni kezd. Laura édesanyja meghal, mielőtt megláthatná gyermekét. Az apa haragja a bába és az újszülött ellen fordul, mert „megölték” a feleségét. Kiviharzik, és innen kezdve nem is mutat több érdeklődést a lánya iránt.
A kislányt a szolgálók nevelgetik, köztük van mindig. Szeretik, különösen az egyik konyhai lány, aki nagyon ért a gyógynövényekhez, és megtanítja Laurát is a növények titkaira. Laura pontosan leírja a szolgálólány külsejét, jellemét, szinte magam előtt látom. A kislány jó tanítvány, érdeklődő, hamarosan túlszárnyalja mesterét.
Kérdezem, mit szokott még csinálni?
-Lovagolni- mondja. Leírja a kastély parkját amit kőfal vesz körül. Még soha nem léphetett ki innen, az egyetlen szórakozása amit megengednek neki a lovaglás.
Eljön az idő, mikor eladósorba kerül. Az apja hozzá akarja adni egy koros férfihez, akit nem is ismer. A férfi nagy vagyona gyarapítaná a családi kasszát. Laura fél, sőt retteg. Itt találtunk rá mikor beléptünk ebbe az inkarnációjába.
Következő kép ami felmerül: Laura egy kis faluban él, tisztes szegénységben. Megszökött a kastélyból, és egy kis faluba menekült ahol senki nem ismeri. Itt egy jószívű öregasszony befogadta, otthonra talált. Gyógyfőzeteket, gyógykenőcsöket, borogatásokat készít a falu népének, tudós híre hamarosan terjedni kezd. Meggyógyít egy olyan parasztembert, akit mindenki gyógyíthatatlannak hitt. A tanulatlan, bigottan vallásos parasztember megrémül a változástól ami benne végbement, és boszorkánynak kiáltja ki a lányt. Úgy gondolja ilyen csoda csak az ördög műve lehet.
Mindenki tud a faluban a kastély eltűnt kisasszonyáról, a férfi is. Elfut a várúrhoz és beárulja a lányt.
Laura arra riad, hogy hatalmas lovakon robosztus páncélos katonák törnek rá. Menekül, be a sűrűbe. Haját, ruháját tüskés bokrok tépik, botladozva rohan, de nincs menekvés. Az egyik páncélos vasláncot kap a kezébe, meglódítja, a lánc Laura nyaka köré tekeredik. Utolérik, leugranak a lovakról, ruháját letépik. A vasláncot addig feszítik amíg Laura megfullad.
Következő kép: egy barlangszerű helyen egy kőpadon fekszik holtan, meztelenül. A boszorkányoknak nem jár temetés.
Irányított meditációval visszatérünk a jelen életbe. Laura a torkát fogja. Még szinte érzi a lánc fojtogató szorítását. Most már tudja, ezentúl nem kell védenie a torkát, ami rossz történhet vele, az már megtörtént. A torka egészséges, csak még „emlékszik” arra ami történt vele.
Sorsfeladata az embereken való segítés, ahogy előző életében is tette, de nem szabad feltétel nélkül megbíznia mindenkiben. Meg kell tanulnia hogy csak az arra érdemesnek adja tudását, idejét, energiáját, aki el tudja fogadni.
És még sok feladat vár rá a családi kötődések kiépítése terén is…
Katartikus élmény volt, minden pillanatát intenzíven élte. Sok mindent másképp lát azóta, és már a torka sem fáj 😊
Szerző: Varga Éva | márc 14, 2024 | Reinkarnáció
A kiégett hajó
Vendégem egy fiatal hölgy, nevezzük Katinak, aki párkapcsolati problémái, kötődési nehézségei miatt keres meg. Kíváncsi rá, hozott-e ezzel kapcsolatos megoldandó feladatot előző életéből, életeiből.
A szokásos irányított meditációval megérkezünk arra a pontra, ahol át tud lépni egy megelőző inkarnációba.
Mindig izgalmas, hová, milyen szituációba „landolunk”. Kati beszámolója:
„-Vízben vagyok…sötét van…nagyon hideg a víz…jégtáblák…nagyon fázom. Több jégtábla van körülöttem. Meg testek is lebegnek…egy sötét test felém sodródik. Megragadom, megpróbálok vele felmászni egy jégtáblára…meg akarom menteni. Egy asszony teste. Én férfi vagyok. Nem sikerül…kicsúszik a kezemből…elsodródik…Távolabb egy hajót látok…
-Elsüllyed?- kérdezem
-Nem…lángol…Én sem bírom már… elsüllyedek….
Kati itt átéli a fulladásos halált. Nem szenved, már annyira el van gémberedve a hideg víztől, hogy semmit nem érez, csak hogy süllyed mint a kő.
Az utaztatás során lehetőség van úgy mozogni az időben, mintha egy könyvben lapozgatnánk előre-hátra. Megkérem Katit, lássa magát az akkori inkarnációjában 16 évesen.
-Igen…látom. Egy kövekkel kirakott úton megyek, erősen felfelé megy az út. Körülöttem házak…régies házak.
-Mit gondolsz, melyik országban vagy?
-Anglia…nem tudom pontosan mikor, de régen lehet, nincsennek autók, se mostani házak. (Itt pontosan leírja milyen a környezet, az épületek). Ha oldalra nézek a tengert látom , alattam. Fekete nadrág van rajtam, fehér ing, és egy táskaszerű van nálam…bőrből. Papírok vannak benne.
-Hová mégy?
Kis szünet után: -Tanulni. Megérkezem. Egy idősebb férfi van egy kis házban. Engem várt. (Pontosan leírja milyen a férfi). Azt hiszem, az apám. Tanít…számolni, könyvelni. Vállalkozása van…valami kereskedelmi. Abba akar bevezetni.
-Lásd magad hat évvel később!
Szünet, majd: – Apám már nem él…Anyámmal élek és a két húgommal. Nekem kell őket eltartani…meg a feleségemet és a két gyerekemet. Nem megy a vállalkozás…lassan csődbe jutunk. Nyomasztó…Menekülnék.
Újabb 1 év múlva: – Egy kikötőben állok…talán Németország. Elszegődök egy hajóra dolgozni. Sok pénzt fizetnek, tudok juttatni a családomnak.
– Mi a hajó neve? Nézd meg!
– Európa. Ide van festve az oldalára.
A hajó az Atlanti-óceán északi vizeire hajózik, és útja során kigyullad. Kati ismét ott találja magát a jégtáblák között. A kör bezárult.
Miután egy rövid meditációval visszatérünk a jelenbe, Kati felül és sokáig nem tudja magát kivonni a történtek hatása alól. Majd elmondja, hogy teljesen valóságosan élt meg mindent, és tudja hogy ez vele történt. Ezután felsóhajt:
-De jó lenne tudni hogy volt-e ilyen hajó és elsüllyedt-e!
– Mi sem könnyebb, Google a barátunk. Keressünk rá!
Buzgón nekiláttunk a telefonunkon hajókatasztrófákat keresgélni. Kb. negyedóra kutatómunka után Kati találta meg, akadozó lélegzettel olvasta, hogy
Az Európa nevű hajó 1912-ben az Atlanti-óceán jeges vizeiben kiégett és elsüllyedt.
Leírhatatlan volt a hatás, mindketten percekig szólni se tudtunk. Az ilyen pillanatokat soha nem felejti el az ember. Utána Kati csak ezt ismételgette: És én most hogy megyek haza? És én most hogy megyek haza?
És a feladat, amit Kati áthozott ebbe az életbe? Mostani életünk folytatása előző életeinknek, amit ott nem sikerült teljesíteni, befejezni, megtanulni, azt itt megtehetjük, továbbléphetünk. Kati feladata a családról való gondoskodás, megfelelő párt találva az anyagi és érzelmi biztonság megteremtése. Soha nem születünk le esélytelenül, kapunk lehetőséget karmikus feladatunk beteljesítésére. Kati választ kapott a kérdéseire, és látta maga előtt az utat amire lépnie kell
